evőeszközkészlet

Az evőeszköz készlet története messzire nyúlik vissza az időben, még az emberi civilizáció hajnalára, amikor az ősemberek először kezdtek eszközöket használni az étkezés megkönnyítésére. Azóta az evőeszközök nem csupán praktikus használati tárgyakká váltak, hanem a társadalmi érintkezés, az etikett és a művészet szimbólumai is egyben.

Az evőeszköz készlet minden egyes tagja rácáfol arra az elképzelésre, miszerint a konyhai apparátusban lényegtelen tulajdonság az esztétikusság. Korántsem! A szépérzék kényeztetése pontosan ugyanannyira a tálalás, sőt, az alkotás szerves része, mint történetesen az alapanyagok felvágása, vagy a konkrét fogás remekelése.

Furcsa, már-már bagatell kérdésnek tűnhet, hogy vajon mikor jutnak el abba a korba, esetleg állapotba az evőeszközök, hogy a cseréjük aktualizálódjon? Bármennyire is meghökkentő így, ebben a formában ez a dilemma, a tapasztalat azt mutatja, hogy mégis érdemes kicsit közelebbről is megnézni ezt a témát. Mert sokan hajlamosak félvállról venni.

Az evőeszközkészlet tagjai többek között azért különlegesek, mert nem mindennapi harmóniát alkotnak - egymással. Nem csoda, hogy viszonylag kevesen vállalkoznak arra, hogy egyesével összeválogassák a késeket, villákat, kanalakat. Pláne, hogy külön-külön beszerzésnél esélytelen azt a fajta stílusos összhangot megteremteni, ami a szettek közül választva teljesen természetes módon adott. Bár sokan hajlamosak legyinteni első körben az esztétikusságra, annak fontosságára, ellenben terítésnél igenis hangsúlyos, túl a funkcionalitáson, hogy mi az összkép, ami kirajzolódik az asztalon.