A zománcozott edény vonzza az előnyöket, taszítja a maradékokat

A zománcozott edény ölelésében még az ételek is másképpen készülnek el?

Romantikus, már-már túlzó feltételezésnek tűnhet mindez, pedig valójában ez az igazság. A zománc, mint bevonat több tekintetben is különlegesnek mondható. Az egyik leginkább nyilvánvaló előnye, amire a legtöbben gondolnak az esetében, az a nagyfokú ellenállóság. Akik így vélekednek, természetesen nem tévednek. Ez az a felület, ami szó szerint bírja a strapálást, ami nem retten meg még akkor sem, ha az igénybevétel túlzottan is jelentős. Szinte sérthetetlen. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy innentől fogva jöhet a kés és a szurkálás, ám az biztos, hogy nem könnyű benne kárt okozni. Ráadásként egyes bevonatok esetében elterjedt a hír, miszerint idővel káros anyagok oldódnak ki főzés közben, amik hogyhogy nem az ételbe kerülnek. Ez a veszély abszolút nem áll fenn a zománcozott típusoknál.

Ha már előhozakodtunk az egészség témájával, akkor rá is fordulhatunk a fent említett kérdés megválaszolására, miszerint a zománcozott edény olyan tulajdonságokat testesít meg, amiknek köszönhetően az étkek sokkalta egészségesebben készíthetőek el, és az ízviláguk is átalakul ízlelőbimbókat kényeztető értelemben. Ebben az okfejtésben nincsen semmi túlzás, ez a valóság. Az ok roppantul egyszerű. A zománc optimális felületet biztosít a zsírszegény sütéshez, főzéshez. Tehát a fogások zsírtartalma jelentős mértékben leredukálható, aminek a következménye két területen is érzékelhető. Egyrészt az ételek egészségesebbé válnak a zsírszegény elkészítési módszernek hála, másrészt az ízviláguk sokkalta intenzívebbé, élénkebbé alakul, mivel nem a zsíré a főszerep, hanem az egyéb komponenseké, amik így kiteljesedhetnek.

A zománcozott edény hosszú élettartamot borítékol?

Igen, a fentiekből jóformán logikusan következik a hosszan tartó helytállás.