Mennyire kezelhető könnyen az öntöttvas lábas?

Az öntöttvas lábas súlyzónak is elmegy?

Kár lenne tagadni, hogy a modell legnagyobb előnye egyben a legjelentősebb hátránya is. A tömege. Ez miért előny? Azért, mert ahogy mondani szokták „benne van az anyag”. Márpedig a vasnak súlya van, ez tény. A minőségi tömör anyagnak meg pláne. Furcsa lenne, ha pillekönnyű lábasról beszélnénk, mert akkor bizony valami nem stimmelne. Na, de miért hátrány mindez? Azért, mert ténylegesen nehéz emelgetni, főleg ide-oda egyik tűzhely rózsáról a másikra, vagy éppen a pultra, konyhaasztalra stb. Nem könnyű felemelni, különösen egy bizonyos magasság fölé. Nem az a típusú edény, amivel a kézben az ember könnyen integet. Ugyanakkor, ha ez a modell a tűzhelyre kerül, akkor onnantól fogva semmi nem mozdíthatja el. Úgy lehet benne kevergetni az ételt, hogy meg sem moccan. Ez pedig már óriási pozitívum, mert nem kell attól tartani, hogy egy óvatlan mozdulat után megindul a lábas lefelé a tűzforró tartalmával egyetemben.

Jól látszik tehát, hogy ugyanazon érmének minimum két oldala van, de azt sem túlzás állítani, hogy akár még ennél is több. Akinek van némi kézereje, és nem rest több energiát belefektetni az edény mozgatásába, annak az öntöttvas lábas nem okozhat csalódást, mert egyébiránt minden más tekintetben pazar főzési feltételeket biztosít. Ahogy a helytállósága sem kérdéses, mégpedig hosszútávon, és ez utóbbi nem éveket, hanem évtizedeket jelent. Ez az a konstrukció, ami garantáltan nem fárad, vásik, fásul el, és ez az a modell, ami évtizedekkel később is jól mutathat túl persze a pazar teljesítményén, amit garantál.

Az öntöttvas lábas mutatós választás?

Igen, és bár sokaknak ez nem biztos, hogy olyan hangsúlyos pozitívum, de azért az idő előrehaladtával igenis lényeges a kellem, ami stimmel.