Szülői rémálom - a HAMBURGER

Akinek van kisebb-nagyobb vagy tinédzser korú gyermeke, az bizton állíthatja és tapasztalta, hogy egy-egy családi étkezés kész rémálommá is tud válni. Ahány gyermek annyi kívánság, de szinte a legkisebbtől a felnőtt kor küszöbén lévőkig egyvalamiben mindenki egyetért, a hamburger finom. Ilyenkor persze a szülő a haját tépné, hiszen nincs az az épeszű apa vagy anya (reméljük), aki gyorséttermi ételeken hizlalná csemetéjét, de tegyük szívünkre a kezünket, ki nem vitte be a különböző láncok valamelyikébe még porontyát?

A hamburger jó, mondja apa is (jómagam),persze ilyenkor nem a gyorsétterem képein kétség kívül ínycsiklandozóan mutató, ám a valóságban inkább lehangoló borzalom jut az ember eszébe. Ellenben még ma is összefut a nyál a számban, ha eszembe jut csodás gyermekkorom külvárosi piacának oldalába lévő „Palibüféje”, ami akkor ebédvágyaink netovábbja, zsebpénzünk sokszoros vesztőhelye volt. A régi klasszikus magyaros hamburger ízét az óta is bármikor fel tudom idézni magamban – máris éhes vagyok-, s persze az átlátszó fehér köpenyben –alatta szigorúan csak fehérnemű-dolgozó csinos pultos hölgy is élénken él az emlékezetemben.

Apa, ez retro, hagyjuk már az őskort – hangzik leányom szájából az ítélet. Azonban manapság a hamburger is, mint oly sok más, reneszánszát éli, különböző helyeken, elképesztő méretű és íz világúBurgerek sokasága várja rajongóit, olykor nem éppen pénztárcabarát árakkal.

No de akkor mégis hogyan jusson egy finom, egészséges és tápláló hamburgerhez az ember, hogyan mutathat meg a szülő valamit, kihalófélben lévő világából, ha nem akar egy vagyont elkölteni? A képlet egyszerű, irány a konyha.

Egy házban, lakásban viszont nem éppen a konyha a legvonzóbb hely a gyermek számára, így ránk, apákra, anyákra vár a feladat, hogy a gyermek számára is izgalmas hellyé tegyük a főzőhelyiséget, s nem csak akkor, amikor a csokoládét vagy fagyit kell titokban kivarázsolni a frizsiderből. S ehhez a gyomrukon keresztül vezet a legrövidebb út. A közös nevező a hamburger. Persze ez sem készül el magától, s hogy a gyermek is megértse, hogy az étel nem repül be az ablakon, a legjobb módszer, ha bevonjuk a vacsora elkészítésébe. Saját tapasztalatom, hogy fiaink, lányaink szeretnek lábatlankodni a konyhába, s, hogy ez ne csak haszontalan lődörgés legyen, úgy tehetünk a leginkább, ha felelősségteljes munkákat bízunk rájuk a sütés-főzés folyamán. Így egyrészt a lurkó is megtanulja, hogy a vacsora elkészítése nem is oly egyszerű mindig, másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy mindenki büszkén meséli majd a barátoknak másnap, hogy együtt milyen finomat készített a család. Legyen az szülő vagy gyermek.